Cirkuszpedagógia – öröm és élmény az oktatásban

2017. máj. 31., szerda

Cirkuszpedagógia – öröm és élmény az oktatásban

A Fővárosi Nagycirkusz havi cirkuszművészeti műsoros-beszélgetős pódiumestjének, az ARTista Cafénak az oktatás rendhagyó formái és lehetőségei voltak a fő témái 2017. május 29-én este hét órától.

A Magyar Teátrumi Társaság titkára, Szabó László által vezetett kerekasztalbeszélgetésnek számos előzménye volt már a cirkuszban. Ezek közé tartozik az a tavaly nyáron középiskolai tanárok számára kiírt pályázat, mely során rendhagyó, a cirkuszművészet eszköztárát felhasználó és ezek segítségével tanórai feladatokat és kérdésköröket látványosan kibontó ötletekkel, tervekkel és óravázlatokkal lehetett pályázni.

A legjobb elképzelések meg is valósultak, melyeknek köszönhetően a Fővárosi Nagycirkuszban is meghonosították – a színházakban és múzeumokban már évtizedek óta működő és fejlesztett – alternatív pedagógiát és ilyen formában a világon fehér hollónak számító, egyedi pedagógiai módszertant. A tanév során az éppen futó előadás megtekintése után számos alkalommal rendhagyó órákat tartottak a manézsban iskolai osztályok számára, vállalkozó kedvű pedagógusok segítségével. Többek között volt rendhagyó óra fizikából, matematikából, magyar nyelv és irodalom tárgyból, illetve május 24-én Marosi Antal újságíró és dr. Balogh Sándor mentőorvos, igazságügyi orvos-szakértő vezetésével a kábítószerekről és a drogprevencióról is.

Az elmúlt egy év tapasztalatait Kardos Kata, a Fővárosi Nagycirkusz cirkuszpedagógiai koordinátora foglalta össze. Elmondása szerint az órák egyik fontos célja, hogy a pedagógusok és a gyerekek „belakják” a manézst – ezt a témát járták körül egy tavaly ősszel, másfélszáz pedagógus részvételével megtartott workshop során is: a diákok olyan élményekkel legyenek gazdagabbak, melyeket egyszerű nézőként nem kaphatnának meg, közelről megvizsgálhassák a rekviziteket, kipróbálhassák a cirkuszi eszközöket, beleshessenek a függöny mögé, illetve közben látványos és játékos feladatok segítségével tanuljanak is – legyen szó akár a geometriáról, akár a gravitációról vagy a surlódásról. Kardas Kata elmondta, hogy az egyes órák megvalósítása mellett hosszútávú céljuk, hogy egy egyre vastagodó prospektusban dokumentálják az órákat: hogy az összegyűlt tapasztalatot és tudást később is hasznosítani lehessen, illetve hogy más cirkuszok számára is ki tudják ajánlani – legyenek azok akár vándorcirkuszok, akár világhíres külföldi intézmények.

Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója onnan folytatta, ahol Kardos Kata abbahagyta: a Fővárosi Nagycirkusz nemzeti előadóművészeti intézmény, többek között kötelessége és feladata olyan új utak keresése, melyek során közszolgálati funkcióját ki tudja teljesíteni. Ezek közé tartozik a rendhagyó módon történő oktatás, azaz a cirkuszpedagógia is – hiszen a cirkusz legfontosabb partnerei maguk a pedagógusok és a fiatalok. Fekete hozzátette, hogy ez az újfajta gondolkodásmód a világon egyedülálló módon közelíti egymáshoz a társadalmat – és annak előbukkanó szükségleteit – és a cirkuszi világot. Egy cirkusz feladata a 21. században már nemcsak a szórakoztatás, esetleg az elgondolkodtatás, hanem az is, hogy előadásai alatt vagy után mit tud adni, mire tud tanítani. Amikor majd pár év múlva megnyitja kapuit a Közép-európai Cirkuszművészeti Központ, egy sokrétű, komplex oktatási adatbázist szeretnének prezentálni – e mellett terveznek majd tárgyspecifikus előadásokat, nemzetközi konferenciákat szervezni és oktatást segítő segédanyagokat megjelentetni.

Számadó László, az Óbudai Árpád Gimnázium matematikatanára már kisgyerek kora óta rajong a cirkuszért: amatőr zsonglőr – ezt a tudását pedig nemcsak barátai szórakoztatására használja, hanem rendszeresen beviszi a tanórákra is. Amikor tavaly megnézte a Lúdas Matyi című cirkuszi előadást, sorra jöttek az ötletei, hogy ő milyen irányokban tudná továbbgondolni a darabban látottakat: mit mondhat a számokról, a számmisztikáról, vagy a Döbrögi várának falát alkotó téglákat hogyan tudná geometriaórán felhasználni. Hozzátette még, hogy a cirkuszi eszköztár segítségével akár bonyolultabb matematikai kérdéseket is meg tud értetni a diákjaival: például egy zsonglőrlabda, melyet négy különböző színű anyagból varrtak össze kiválóan alkalmas a kombinatorika „logikájának” szemléltetésére.

Deme Edina, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria múzeumpedagógusa munkája legfontosabb összetevőjeként azt emelte ki, hogy a rendhagyó órák elsődleges célja nem az információátadás, hanem az, hogy segítségükkel élményeket és örömöt adjanak. Deme évtizedes külföldi tapasztalattal rendelkezik, ezt összefoglalva pedig azt hangsúlyozta, hogy az angol és amerikai múzeumpedagógia nem technikailag vagy módszertanban jár előttünk, hanem elsősorban gondolkodásmódjában: tudják az irányt, hogy merre akarnak haladni, mit akarnak kihozni az egészből, és arrafelé mennek.

Haik Viktória, a Gózon Gyula Kamaraszínház tagja, drámafoglalkozás-vezető is ehhez kapcsolódott. Szerinte az a legfontosabb, hogy helyesen lőjék be az irányokat – így tehető különbségtétel egy drámafoglalkozás és egy gyerekeknek összeállított művészeti képzés között is –: helytelen az a sokszor megfogalmazott szülői elvárás, mely szerint gyermekét azért viszi egy drámafoglalkozásra, hogy két hét múlva már a világot jelentő deszkákon játszon főszerepet. Ennél sokkal összetettebb feladatuk van, amit sokszor nekik is, szakmán belül tisztázniuk kell egymással.

Németh Kristóf színművész mindezt szemléltetendő gyermekkori emlékeiről mesélt – hogyan alapított cirkuszt otthon és hogyan szervezett műsoros előadásokat szüleinek, barátainak és a szomszéd lakásban lakó Kazal László és Balogh Erzsi színészházaspárnak.

A beszélgetés végén a múzeum-, a színház- és a cirkuszpedagógia jelenlévő képviselői egyetértettek abban, hogy érdemes rendszeresen egymás óráira járniuk, módszereket, technikákat, szemléletet és jó gyakorlatokat tanulniuk egymástól – hiszen a céljuk ugyanaz, még akkor is, ha más az eszköztáruk és a lehetőségeik.

A beszélgetést különböző művészeti ágak képviselőinek előadása színesítette: az Antarktisz gyermekei – Jégbe zárt cirkuszvilág című előadásból Pajor Szilvia mutatta be levegőspirál számát, majd Dittmár Laido zsonglőr lépett porondra. Kerékgyártó István író – és amatőr zsonglőr –részletet olvasott fel Trüffel Milán című regényéből – melyben a még kiskamasz hős egy vándorcirkuszhoz keveredik –, Fehér Béla előadóművész pedig Demjén Ferenc De nehéz az iskolatáska című slágerét adta elő, életdús-cigányos hangtekerésekkel.


URB5195
URB5219
URB5236
URB5266
URB5325
URB5339
URB5369
URB5377

Hírlevél feliratkozás


  

Legolvasottabb híreink