„Sohasem tudnék rutinból dolgozni, mert szeretem, amit csinálok, és mindig próbálok benne új varázst keresni” – Interjú Gábor Anitával

2019. február 01., péntek

„Sohasem tudnék rutinból dolgozni, mert szeretem, amit csinálok, és mindig próbálok benne új varázst keresni” – Interjú Gábor Anitával

Gábor Anita színművésszel beszélgettünk a pályájáról, a színház és a cirkuszművészet különbségeiről és hasonlóságairól, az új kihívásokról, valamint a főszereplésével létrejött Főnix – Tűzcirkusz című innovatív műsorról.

Gábor Anita a Békéscsabai Jókai Színház színi tanodájában végzett színész szakon, számos színdarabban játszott, többek között a Horgas Ádám rendezte Dzsungel könyvében és a Nemzeti Színházban az Egerek című darabban. Nagypapája és édesanyja nagy szerepet játszott abban, hogy a színészi hivatást válassza, különleges énekhangját édesanyjától örökölte. A színészetben és az éneklésben tud leginkább kiteljesedni, imád új karakterek bőrébe bújni, miközben örömet okoz az embereknek.

Első szerepére a Fővárosi Nagycirkuszban 2016-ban került sor, amikor az intézmény Lúdas Matyi a cirkuszban című összművészeti darabjában az Irgalom lúdját alakította. Hét évig talajtornázott, öt évig versenyszerűen, mindig nagy szerepet töltött be az életében a mozgás. A levegő-karika mégis teljesen új volt számára, ám ennek ellenére hamar a második szerelmévé vált. Ez az artistaszám tele van kihívásokkal, de Vincze Tündének és Varga László porondmesternek hála folyamatosan új trükköket sajátít el. 2018 októbere óta állandó tagja a Fővárosi Nagycirkusz társulatának, ez a negyedik darab, amiben láthatja a közönség, ő alakítja a műsor címadó szereplőjét.

Hogy érzed magad a Fővárosi Nagycirkuszban?

Nagyon jól, imádom a társaságot és ezt a cirkuszra jellemző pörgést, ami nem engedi, hogy belefásuljak egy-egy dologba. Mindenkivel jó kapcsolatot alakítottam ki, partneremmel, Maka Gyulával, a porondmunkásokkal, a cirkusz állandó tánckarával, a műszaki gárdával és még sorolhatnám. Nagyon örülök, hogy a színház után itt is egy nagy családra leltem.

Miben különbözik a cirkusz és a színház? Milyen új kihívásokkal kell szembenézned?

Soha nem használtam eddig fülmonitort, mert a színházban úgymond egy kockában van benne a színész, aminek az egyik fele nyitott. A színpad elején le vannak téve a kontroll ládák, amikből a színész hallja saját magát, a zenét, a zenekart és mindezt olyan arányban kéri magának a technikai személyzettől, ami számára a legjobban megfelel. A cirkusz kerek manézsa viszont egy nyitott tér, ahol, ha az ember beáll középre és mond valamit, olyan, mintha mikrofonba beszélne, de ha kicsit arrébb megy, már semmit nem hall. Ezért a Fővárosi Nagycirkuszban fülmonitort használunk, hogy jól halljuk saját magunkat, a zenét és a zenekarvezetőt. Itt nagyon fontos a folyamatos kommunikáció, mert az artistaszámoknál fel kell rá készülni, hogy nem biztos, hogy a forgatókönyv szerint fog lezajlani.

Egy másik jelentős különbség a színházhoz képest, hogy a cirkuszban a nézők sokkal közelebb vannak hozzánk, látjuk az arckifejezésüket, így azonnali visszajelzéseket kapunk, ami még inkább arra ösztönöz minket, hogy a maximumot nyújtsuk. Sohasem tudnék rutinból dolgozni, mert szeretem, amit csinálok, és mindig próbálok benne új varázst keresni. Mivel szerencsére a Fővárosi Nagycirkuszban nagy hangsúlyt kap a jelmez és díszlettervezés, így még otthonosabban mozgok itt. Polyák Eszter zseniális és látványos ruhakölteményeket varázsol, nagyon szép színösszeállításokkal és anyagokkal dolgozik.

Mi a véleményed a Főnix – Tűzcirkusz című műsorról?

Eleinte tartottunk a tüzes jelenetektől, de szakemberek irányítása alatt minden biztonsági óvintézkedést betartottunk: lángmentesítették az összes függönyt és a pisznit, valamint az éves tűzvédelmi oktatáson felül mindenki részt vett egy speciális oktatáson.

A Főnix – Tűzcirkusz igazán látványos és innovatív, szerintem zseniálisak és egyben izgalmasak a műsorszámok. A Rippel Brothers – Rippel Ferenc és Rippel Viktor – rendezésében létrejött előadásban különleges tűzeffektekkel, pirotechnikai eszközökkel, fény- és vizuális technikákkal fűszerezik meg az artistaszámokat.

Nagyot dob az élményen, hogy Moussa Ahmed koreográfusnak köszönhetően a tánckarnak nemcsak átvezető szerepe van, hanem illeszkedik is a műsorba és a Pál Dániel Levente dramaturg által megálmodott történetbe. A Főnix – Tűzcirkusznak nagyon kedves kerettörténete van, főleg a Tűzvarázsló szemszögéből.

Az ő boldogsághoz vezető útjának lehetünk tanúi, ügyefogyott segítője (Vass Szilárd színművész) pedig nem feltétlenül örül annak, hogy egy madarat kerget, mivel szerinte a Tűzvarázsló sokkal többre hivatott. A végén a Tűzvarázsló megtalálja a boldogságot a Főnix személyében, és a Varázslótanonc lesz az új Tűzvarázsló, így végül mindenki boldog. De a legfontosabb a közönség öröme, és az, hogy az előadás után feltöltődve és vidáman hagyják el a cirkusz épületét.

Szekáry Zsuzsanna

Hírlevél feliratkozás

Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot, így előzetesen és önkéntesen hozzájárulok ahhoz, hogy a MACIVA Nonprofit Kft. valamint a Fővárosi Nagycirkusz rendszeresen hírlevelet küldjön számomra, melyről bármikor egy kattintással leiratkozhatok.

Legolvasottabb híreink