Kiállítás a jakut kultúráról – Interjú Mészáros Csaba néprajzkutatóval

2019. október 07., hétfő

Kiállítás a jakut kultúráról – Interjú Mészáros Csaba néprajzkutatóval

Hófödte Álom – Néprajzkutatók képei Jakutiából címmel nyílik kiállítás október 12-én, a Fővárosi Nagycirkusz előtti területen felépített sátorban, ahol a jakut kultúrával ismerkedhet meg a közönség. Ennek kapcsán beszélgettünk Mészáros Csabával, a kiállítás kurátorával.


Mi a kiállítás célja és üzenete?

A kiállítás célja az, hogy közérthető, de mégis alapos bevezetést nyújtson a jakut kultúrába. Ezért egy sátort állítunk fel a Fővárosi Nagycirkusz épülete előtt, és azon keresztül vezetjük be a látogatókat nemcsak a cirkuszba, de a jakut kultúrába is. A sátor megjelenését tekintve a jakutok nyári szállását imitálja, amit uraha-nak neveznek. Kinézetre egy sátor és egy jurta keveréke. Kör alakú, mint egy jurta, ugyan olyan alapterületű, viszont a teteje nem lapos, hanem felmenő falú.

Az volt a célunk Joó Emesével, a kiállítás muzeológusával, hogy miközben a látogatók áthaladnak a sátoron, néhány nagyon alapvető információt közöljünk az Északkelet- Szibériában található Jakutiáról, illetve megmutassuk és átadjuk a jakut kultúra szellemiségét.

A kiállítás egyik fontos üzenete, hogy ne csak kívülről, az európaiak szemszögéből mutassuk meg ezt a kultúrát. Ezért egy Jakutszkban élő néprajzkutató barátom, Jurij Slepcov és az én fotóimból épül fel a kiállítás magja. Ezáltal amikor valaki megnézi a kiállítást, egy párbeszédet is lát arról, hogyan látja egy magyar és egy jakut néprajzkutató a jakut kultúrát.

Milyen tematika szerint és milyen anyagokból épül fel a kiállítás?

A kiállítási tablókon hat nagy téma szerepel. Az első maga a jakut tájat mutatja be. Minden emberi kultúra és társadalom csak a saját környezetébe belehelyezve tud működni. Ha nem értjük meg, hogy milyen ez a táj, akkor nagyon nehezen látjuk ezt a kultúrát.

Ez a táj fagyos, az északi félgömb leghidegebb területéről van szó, ahol állandóan fagyott a talaj, ezért ha szabad úgy fogalmaznom, ezek az emberek jégen élnek. Ezért a következő téma azt járja körbe, hogy milyen az élet a jég hátán. Hogyan közlekednek, vadásznak, halásznak, vagy hogyan itatják az állataikat.

Amikor mi tóról vagy folyóról beszélünk, egy víztömeget képzelünk magunk elé. Ezzel szemben Jakutiában az emberek egy jégtömeget képzelnek el maguk elé, mert az év legnagyobb részében jégpáncél fedi a tavakat és a folyókat.

A következő téma azt mutatja be, hogy mi teszi különlegessé a jakutok kultúráját, hogyan tudták megőrizni, és mindmáig gyakorolni a ló és marhatartást, ami a déli altáji kulturális örökségük.

Ezt követően az 1940-es 50-es évek óta létrejött falvakat mutatjuk be. Korábban a jakutok nem falvakban éltek, abban az időben telepítették össze őket, amikor a Szovjetunió állami gazdaságokat hozott létre. Azóta a vidéki jakut ember falvakban él. Betekintést nyújtunk abba, hogy milyen ez a mai világ, ahol az emberek a jég hátán lovat és marhát tartanak.

Az utolsó tabló a jakutok vallási képzeteibe és szakrális eljárásaiba, rítusaiba ad bevezetést. Itt nem csak fényképeket tekinthetnek meg a látogatók, hanem Jurij Slepcov saját alkotású képeit, amelyek nagy hatalmú, egész Jakutia-szerte ismert sámánokról, gyógyítókról készültek.

A fotók mellett tárgyak is ki lesznek állítva; hangszerek, különböző hétköznapi-és háztartási eszközök. A sátor tetejére, hogy megelevenítsük ennek a tájnak a sajátos spiritualitását, az északi fényre emlékeztető fényjátékot vetítünk. Illetve felülről különböző óvó védő amulettek lógnak, amelyek nemcsak azt biztosítják, hogy a nézők áldás után érkezzenek be a cirkuszba, hanem talán az egész cirkuszi előadáson is áldás legyen.

A jakut filmművészet igen magas színvonalú. Az egyik legelső és az első jakut nyelvű mozifilmet elkészítő rendező, Alekszej Romanov filmjéből láthatnak részleteket a látogatók a sátorban kihelyezett televízión. A film címe orto dojdu, vagyis a Középső Világ. A jakutok úgy gondolják, hogy a világmindenség három részre oszlik: üöhe dojdu-nak nevezik a Felső Világot, ahol a jó szándékú istenek laknak, ortu dojdu-nak a Középső Világot, ahol az emberek élnek, az allara dojdu, vagyis az Alsó Világ pedig a különböző rossz szándékú szörnyek lakhelye. Az embernek az a feladata, hogy távol tartsák magukat az Alsó Világtól, és közelítsenek a Felső Világhoz. Ezért lesz a televízió is a sátor felső részén.

A tárlat az az előadásnapokon délelőtt tíz és este hét óra között tekinthető meg.

Szekáry Zsuzsanna

Hírlevél feliratkozás

Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot, így előzetesen és önkéntesen hozzájárulok ahhoz, hogy a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ Nonprofit Kft. valamint a Fővárosi Nagycirkusz rendszeresen hírlevelet küldjön számomra, melyről bármikor egy kattintással leiratkozhatok.

Legolvasottabb híreink