Tajvanról jelentjük! – Magyarok az OISTAT színháztechnikai világkiállításán – Vámos Zoltán levele a hazautazás után

2017. július 12., szerda Írta: 

Tajvanról jelentjük! – Magyarok az OISTAT színháztechnikai világkiállításán – Vámos Zoltán levele a hazautazás után

Kedves Barátaim!

Fizikailag hazaérkeztünk. Lélekben talán ott maradtunk még egy kicsit.

Nagyon jól sikerült az utazás minden szempontból. Mind szakmailag, mind magánemberként. Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon hasznos volt. A sok fontos szakmai kapcsolat mellett sokat gondoltam Péternek [Fekete Péter - FNC] arra a gondolatára, amit Pécsen mondott. Ennek a díjnak az egyik fontos üzenete, hogy merjünk hinni önmagunkban. Merjük elhinni, hogy a világ e pici szegletében, alkothatunk ugyanolyan nagyot és fontosat, mint bárki a nagyvilágban.

S miért maradtunk még ott egy kicsit lélekben? Mert kiszakadva, belecsöppentünk egy olyan világba, ahol az emberség az utcán van a hétköznapokban. Ahol nem kell megkérni az embereket, hogy segítsenek, hanem ő jön oda, ha látja, hogy bizonytalan vagy. Ahol már sokszor szinte kellemetlenül éreztem magam a gipszes kezemmel, hogy mennyire előzékenyek voltak.

Amikor megérkeztünk haza, Egyed Zoli azt mondta viccesen: „Már nem ugyanaz az ember vagyok, mint aki elment.” Talán nem is vicc, s talán azért nevettünk ezen, mert tudjuk, hogy egy kicsit tényleg így van.

Az, hogy kik és hogyan dolgozunk együtt, részben a lehetőségek adják, de nagyobb részt a bennünk, a közös megtapasztaláskor kialakuló szakmai és emberi attitűdök. Egy ilyen szakmai siker, egy ilyen utazás sokat segít a további munkánkban, emberi kapcsolatainkban is. Főleg, ha a kollégám, akivel utazhatok, inkább a barátom, mint a munkatársam. Az utazás végére biztosan, és remélem, hogy ő is így gondolja :) .

Köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette számunkra az utazást, és segített ebben.

vz